A szatyros néniről egy kevésbé ismert, viszont annál érdekesebb legenda került elő egy olvasó jóvoltából:
“Én úgy hallottam, hogy a szatyros néni férje 56-ban ÁVÓ-s tiszt volt, és hogy ő is részt vett a kínvallatásokban. A női raboknál a legválogatottabb módszereket vetett be, csak, hogy ráerőltesse őket a beismerő vallomásokra. A rabok állítólag úgy hívták csak, hogy frankensteinné, ugyanis a polgári neve Brandensteinné volt, de a kegyetlen vallatómódszerek miatt gyorsan megkapta ezt a becenevet. Közvetetten 50 pécsi lánynak és asszonynak az élete szárad a lelkén. Csupán egyetlen lánynak sikerült szabadlábon távoznia az ÁVÓ kegyetlen börtönéből, akitől ezt a történetet én is hallottam, sajnos azóta Emília néni már meghalt, de az ő elmondása alapján a kegyetlen szatyrosnéninit olyannyira elbűvölte a fiatal Emília szépsége, hogy bizonyos szexuális szolgáltatás fejében hajlandó volt felmenteni a gyönyörű lányt az összes vádja alól. Így nem volt mit tennie a biztos haláltól megmenekülvén hajlandó volt orálisan csúcsra juttatni a szatyrosnénit, akiben azért a kegyetlensége mellett mégis szorult annyi becsület, hogy betartotta az ígéretét. A korábban nagy tiszteletben álló zsidó történelem-tanárnő lelke azonban mégsem tudta feldolgozni a sok kegyetlenséget amit másoknak okozott, és az 56-es események után egyre jobban kezdett az elméje megbomlani. Olyannyira, hogy állítólag állandó sikolyt és könyörgést hallott magában, és állítólag a holt lelkek az éjszaka során mindig visszajártak hozzá, és rángatták illetve lelökték az ágyáról. Ezt biztos forrásként az akkor köztiszteletben álló Dr. Steigerwald Aurél pszichiáter mesélte el nekem egy borozásunk alkalmával. Ezen események tudatában mégis engem is felzaklatott a néni halála, hiszen a város életéhez valóban hozzánőtt, és most egy űrt hagyott itt nekünk. Hiányozni fogsz szatyrosnéni, nyugodj békében!”
A komment itt olvasható.
